Az első hetekben én is próbáltam cumival betömni kislányom száját. Nagyon olcsó megoldásnak tűnt, és kétségtelenül addiktív volt a dolog. Sírás, cumi, csend. Huhh. Végre. Ugyan Ranschburg Tanár Úr (RIP) érdekesen „kampányolt” a cumi ellen. A lényege valami olyasmi volt, hogy a cumizás közben lehet mást is csinálni (pl. játszani), mivel szabad a gyerek keze, de csak félgőzzel működik a koncentráció. Ezzel szemben, aki az ujját szopja, leáll ezzel a pótcselekvéssel és teljes odaadással veti bele magát az egyéb tevékenységbe. Logikus. Persze ez inkább olyan „pszichológusi” elemzésnek tűnik, azaz bizonyára van benne igazság, de az ember boldogulásának kérdésében valószínűleg nincs jelentősége. Márpedig én szeretem a big picture-t nézni. Tehát nem ezért szoktunk le a cumiról. (Nekem nehezebb volt megállni J)
A fő okom arra, hogy cumi nélkül nyugtassam meg, az az volt, hogy nehezen ment a szoptatás. Azt pedig elég sokan megerősítették, hogy a cumizás nem fogja előrelendíteni a dolgot. Márpedig én szoptatni akartam és mindent megtettem ezért. Többek közt azt is, hogy a csábító cumi helyett inkább ringattam, vagy hallgattam, vagy csináltam mást. Persze nem tudom, hogy konkrétan ez mennyiben segítette elő, hogy végül belejöttünk a szoptatásba, mindenesetre akkor természetes volt, hogy ne tegyek olyat, ami hátráltatja az anyatejtermelést. Csak két hónapig kellett „kibírni” a cuminélküliséget, utána már tudatosan használta a hüvelykujját a maga megnyugtatására, és hamar, édesen altatta el magát szopizással. Azt gondolom, hogy jó ez így, hogy ő irányítja ezt a területet, és nem én. Utáltam volna eldönteni helyette, hogy mikor adjam oda neki, mikor vegyem el, és főleg az a rengeteg ugrálás, amikor ezerszer kiesik elalvás előtt, és be kell rohanni visszaadni. Főleg, ha ez éjszaka történik. Örülök, hogy ő intézi ezt, arról nem is beszélve, hogy mennyivel cukibb egy szopizó kisbaba, mint egy cumival betömött száj. Persze csak nekem, ez szubjektív. És az is persze, hogy nem tudom, fogászatilag mi a különbség, és simán lehet, h nagyon megbánom ezt a döntést. Akár a foga, akár az orra látja kárát. Főleg, ha utóbbi... Ennek ígérem, utánajárok.
