Ha olyan anyukákkal beszélek, akik problémákkal küszködnek gyereknevelés terén, mindig megállapítják, hogy milyen szerencsém van a kislányommal. Ha olyanokkal kerülnek szóba az alapvető – evési/alvási/”ellevési”/sírási – paraméterek, akik sikerrel vették ezeket az akadályokat, többnyire büszkék magukra. Valahol a kettő közt lehet az igazság.
Szerintem a jó anyaság ott kezdődik, hogy az ember elég felnőtt, és jól van. Nem szorong, kiegyensúlyozott. Többnyire. (Nyilván nem minden nap minden pillanatában, de alapvetően jól érzi magát a bőrében az illető.)
Vezetőket, szülőket sokan, sokféleképpen osztályozták már. Nekem szimpatikus a hidegség/melegség és a korlátozás/engedékenység mentén alapuló kategorizálás. Tehát eszerint az elmélet szerint négyféle típus létezik: a meleg-engedékeny, a meleg-korlátozó, a hideg-engedékeny, és a hideg-korlátozó. Szerintetek, melyik a nyerő párosítás? A meleg-korlátozó. Azaz a melegszívűség, és az elárasztó szeretet elengedhetetlen, de önmagában kevés. Ha a szeretet jegyében „elfelejtünk” tiltani, nevelni, nagy eséllyel lesz egy rossz esetben neveletlen gyerekünk, aki hamar átveszi az irányítást felettünk, jobb esetben pl. „csak” nem fogja kihozni magából a maximumot felnőtt korában. Ott ahol pedig nem a szeretet jegyében telik a gyereknevelés, nyilván nehéz lesz egészséges lelkű gyerekeknek felnőni. Ezek a kategóriák nyilván nem vegytisztán elkülöníthető viselkedésminták, és az is valószínű, hogy nem könnyen befolyásolhatóak, de nem árt ilyeneken is gondolkozni abban az esetben, ha az ember érdeklődik a téma iránt… Nekem tetszik ez a gondolat.
A melegszívűség szerintem adott az olvasóknál. Legalábbis úgy képzelem, olyanok olvasnak ilyen blogokat, akik a lehető legjobbat szeretnék nyújtani magukból a gyereküknek.
Még annyit a tanácsosztogatásról, hogy óvatosan kell az ilyesmit. Egyik tanács valakinek bejön, másnak nem, sőt frusztrálóan hathat. Plusz szinte képtelenség egy idegen gyerekre vonatkoztatni azt, ami a saját gyerekemnél bejött. Ezen kívül egy igazi jó tanács akkor lesz használható, ha teljesen részletekbe menő, és konkrét helyzetekre ad választ. Ennek ellenére szükség van a tanácsokra. Egy kezdő kismama szerintem azzal teszi a legjobbat a gyerekének és magának, ha sok helyről tájékozódik, és abból – az ösztönei mentén – összerak magának egy utat.
